Ez egy ZIL, baszki, sosem gondoltam volna gyerekkoromban, hogy a böszme kék dömpernek ilyen távoli rokonai is vannak. 112 S névvel indult, elvileg egy BMW 507-es koppintás, de nekem egy AC Cobra is beugrik. Mindenesetre az orosz technológiára jellemzően nem szarakodtak az anyaggal, V8, 6 liter, 230 lóerő, tárcsafék, diffi, a kormánymű és a felfüggesztés egyenesen egy Volga alól került bele. Az 1963-as orosz bajnokságban harmadik helyre futotta, 65-ben viszont már megnyerték, nagyjából ez is volt a sikersztori vége.
A vicces az benne, hogy az orosz hideg -ami anno a nagy háborúban a német "nehézgépjárműveknek" tett keresztbe- törte ketté a karrierjét, egyszerűen nem tudták rendes időben tesztelni pedig feltett szándékuk volt, hogy majd sebességi rekordokat döntögetnek a tundrán, míg végül szimplán befagyott a seggük, a pályák szintén használhatatlanok voltak, aztán gondolom a kedvük is elment az egésztől. Az alább látható kép is ezt bizonyítja, jól láthatóan a megfáradt/megfázott pilótak győzelmi szamovárból kortyolnak a meghűlést elkerülendő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.